A legtöbb műanyag gyártása során ma már ügyelnek rá, hogy víztisztítási eljárásokkal minél inkább mérsékeljék a vízszennyezést, illetve a levegőbe kibocsátott szennyező komponensek mértékét szűrőberendezéssel csökkentik, törekedve arra, hogy a környezetet minél kevésbé károsítsa a gyártási folyamat. Összességében elmondható, hogy a műanyagok esetében maga a késztermék sokkal nagyobb terhet ró a környezetre, mint maga a gyártás.
A műanyagok mesterséges úton előállított, óriásmolekulájú anyagok, szerves polimerek. Fő alapanyaguk a szén, kőolaj és földgáz, ezekből állítják elő a műanyaggyártás alapanyagát képző monomereket, melyekből eltérő polimerizációs folyamatokkal elkészülnek a különböző típusú granulátumok. Ezek a mesterséges anyagok biológiai úton nem bomlanak le, viszont a polimer láncok reagálnak az UV sugárzásra, de a napnak is többszáz évre van szüksége a műanyag lebontásához. Ez azt jelenti, hogy az óceánok mélyére vagy az állatok gyomrába kerülő szemét elképesztően hosszú ideig jelen marad a környezetben, ha pedig megsemmisítésre kerül, az azt jelenti, hogy égetésre kerül sor, amivel elképesztő mennyiségű CO2 kerül a levegőbe. Évente 400 millió tonna műanyag hulladék keletkezik a világon, ebből 40 millió tonnát az USA termel, ahol viszont az újrahasznosítás mértéke még 2020-ban is csupán 5,7% volt. Az óceánokban becslések szerint akár 199 millió tonna műanyag is lehet és ez minden évben további 5-13 millió tonnával gyarapodik. Ha ez ilyen ütemben folytatódik 2050-ben több műanyag lesz a vizekben mint hal. Minél több műanyagot forgatunk vissza a gazdaságba annál kevesebb lesz az újonnan előállított mennyiség, csak így van lehetőség rá, hogy mérsékeljük az eddigi károkat és megelőzzük, hogy súlyosabb legyen a probléma.
Nézzük meg, hogyan történik a szelektíven összegyűjtött hulladékok újrahasznosítása:
Bár a műanyagok különböző típusai esetenként ugyanúgy néznek ki, a gyakorlatban különböző molekuláris összetételű, egymással nem kompatibilis anyagokról van szó, ezért első lépésként a szelektív gyűjtőkből való válogatásra kerül a hulladék.
A szétválogatást követő első fázis az agglomerálás (tömörítés és aprítás), darálás. Az így kapott 15-20mm felületű darálékból következő lépésként eltávolítják a szennyeződéseket a tisztítás, mosás során, majd megkezdődhet az előkészítő üzemben létrehozott félkész anyagok granulálásra való előkészítése. A megfelel minőségű regranulátum előállításához mesterkeverék, illetve vevő igény esetén egyéb adalékanyagok felhasználásával történik a homogenizálás, melynek elsődleges célja, hogy a legyártandó granulátum minden darabja azonos tulajdonságokkal rendelkezze, mely a későbbi késztermék gyártás szempontjából elsődleges fontosságú. Utolsó lépés maga a regranulálás, melynek végeztével rendelkezésre áll a kész műanyag regranulátum várva, hogy új műanyag termék gyártódjon belőle.
Ahhoz, hogy ez a folyamat végbe mehessen fontos, hogy szelektíven gyűjtsük a műanyagot, amihez viszont elengedhetetlen, hogy ismerjük az egyes típusokat, tudjuk, hogy melyik újrahasznosítható vagy épp melyik nem.
Minden műanyagtípus rendelkezik egy azonosítóval, ami könnyebbé teszi azonosításukat és információval szolgál az újrahasznosíthatóságot illetően. Ezek segítségével rendszerezzük most az egyes fajtákat.
Polietilén: (PE 1,2,4-es jelölésű műanyag) a világ műanyag gyártásának nagyobb részét ez a típus teszi ki. Több altípusa létezik, így a polietilén – tereftalát, ismertebb nevén PET, a nagy sűrűségű polietilén (HDPE) és a kis sűrűségű polietilén (LDPE). A PET a leggyakoribb újrahasznosítható műanyagok egyike. Többnyire ebből készülnek az ásványvizes és üdítős palackok, eldobható műanyag poharak, tányérok. Szelektív gyűjtése és újrahasznosítása rendkívül egyszerű, hiszen nagymértékben termelődik, ezért a visszaforgatásba fektetett energia is megtérül. Érdekességképpen itt megemlíteném, hogy 14 db műanyag palackból egy síkabátot, 114 darabból már egy hálózsákot is elő lehet állítani, de természetesen számtalan más termék gyártása során is felhasználható!
A HDPE is igen gyakori műanyagfajta, mely különböző csomagolások és használati tárgyak készítésére is alkalmas. Ugyanúgy használatos zsákok, síkfóliák készítésére, mint ládák, konténerek, flakonok esetén.
Az LDPE fóliából készül szinte az összes olyan csomagolóanyag, amit egyszer használatosként emlegetünk. Például zacskók, reklámszatyrok, frissen tartó fóliák, szemetes zsákok, stretchfóliák, rengeteg élelmiszeripari csomagolás. Fontos, hogy a PE fóliák valamennyi típusa újrahasznosítható és szelektíven gyűjthető!
Polipropilén (PP, 5-ös jelölésű műanyag) a második legnagyobb mennyiségben előállított műanyag típus. Jó mechanikai tulajdonságai és vegyszerállósága miatt széles körben alkalmazott anyag. Ebből készülnek például a joghurtos, tejfölös, vajas dobozok, szószos flakonok, gyakran használatos ragasztószalagok hordozójaként, de gyártódik belőle kupak és műanyag raklap is. Speciális típusa a BOPP fólia, mely tipikusan desszertek, tészták, kenyere, cigarettás dobozok külső fólia csomagolása, de persze számos más területen is használatos. Kiváló helyettesítője a nem újrahasznosítható PVC-nek.
Polisztirol: (PS, 6-os jelölésű műanyag): a polietilénhez és a polipropilénhez hasonlóan a tömegműanyagok közé tartozik. Amorf szerkezete miatt könnyen formázható, így készülhetnek belőle egyszer használatos joghurtos, tejfölös poharak, mélyhúzott, vákuumformázott logisztikai tálcák. Habosított EPS típusa a legelterjedtebb, melyet kiváló hő és hangszigetelő tulajdonságainak köszönhetően ételes dobozoknál, poharaknál gyakran alkalmazzák, de az épületek szigetelésénél is számtalanszor találkozhatunk vele. Ábránkon látható ugyan, hogy az újrahasznosítható műanyagok közé tartozik, Magyarországon azonban sajnos nem helyezhető a szelektív gyűjtőkbe. Újrahasznosítása rendkívül költséges, rengeteg energiát igényel és kevésbé kifizetődő.
Polivinilklorid: ( V 3-as jelölésű műanyag), ismert nevén PVC. Először mindenkinek a csövek és padlóburkolatok jutnak eszébe, de sokszor a csomagolóanyagok között is találkozhatunk vele fóliák és ragasztószalagok esetén, de élelmiszerek csomagolására például nem alkalmas. Szelektív gyűjtőkbe nem helyezhető, mivel újrahasznosítása Magyarországon nem megoldott.
Egyéb: (7-es jelölségű műanyagok). Minden olyan műanyag ide tartozik, ami az előző 6 kategóriába nem sorolható. Ilyen például a gyakran használt polikarbonát (PC), ami CD-k, DVD-k, kannák alapanyaga. Ezek a műanyagok nehezen újrahasznosíthatók, Magyarországon szelektív gyűjtőkbe jellemzően nem helyezhetők.
Fontos, hogy minden olyan műanyagot, amiben valamit tároltunk elöblítsünk. Ez alól az olajos flakon képez kivételt, az olaj ugyanis a csatornába jutva szennyezi a vizek élővilágát, így ezeket lezárt kupakkal kell a gyűjtőkbe dobni.
2019-ben az Európai Unióban élő állampolgárok fejenként 34,4 kg-nyi műanyag szemetet termelnek, ebből csupán 14,1 kg-nyi lett újrahasznosítva, ami 41%-ot jelent. A tagországok közül 9 a műanyaghulladék több mint felét hasznosította újra, míg 6 országban, köztük nálunk is a harmada vagy annál kevesebb ez a mennyiség.
Sajnos, ha két évvel későbbre tekintünk, 2021-ben ez a 41%-os újrahasznosítási arány az unióban 23%-ra esett vissza, világszinten pedig mindössze 9% volt a National Geographic által közölt mérték.
A cél, hogy nagy mértékű fejlődést vigyünk véghez ezen a területen és 2025-ig elérjük az 50%-os hasznosítást. Hogy sikerül -e, nagyban függ attól is, hogy ipari és felhasználói szinten mennyit teszünk ennek sikeréért. Fontos tehát, hogy a hulladékot mindannyian szelektíven kezeljük és törekedjünk arra, hogy amikor csak lehetséges az újrahasznosított anyagokat részesítsük előnyben! Tegyünk érte, hogy Földünk az utókor számára is élhető maradjon!
