A szabad mozgástérnek köszönhetően a csomagok tartalma ide-oda csúszkál, mondhatjuk úgy is, hogy hánykolódik, miképpen a viharos tengeren túlélni kényszerülő hajó. Ez a folyamatos mozgás és a vele járó ütődések nem mondhatni, hogy biztonságos körülményekként értelmezhetőek. Ha a csomagokba rejtett tárgyak nem törékenyek, akkor sem tesz jót nekik az állandó súrlódás, viszont minimális érzékenység esetén pillanatok alatt megtörténhet a baj. Persze régen is így volt ez, nem véletlen, hogy az elolvasott sajtótermékeket nem dobálták ki, mert viszonylag jó szolgálatot tettek összegyűrve, a résekbe betömködve. Akár a térkitöltés ősi módszereként is tekinthetünk erre a megoldásra. A szállítással járó kihívások nem kerülhetőek ki, még nagy odafigyelés mellett sem. A térkitöltés problémája pedig hangsúlyos, lévén minél nagyobb a szabad mozgástér, annál komolyabb veszély fenyegeti a csomag tartalmát.
Száz szónak is egy a vége, hamar kiderült, hogy valamilyen könnyű és egyszerű megoldásra lenne szükség ezen a téren, mert bár az újságpapírok kreatív újrahasznosítása ugyan eredményesnek számított, viszont a dobozokba tömködött papírlapok nagymértékben növelték a csomagok össztömegét, ami komoly anyagi többletkiadással járt. A térkitöltő chips ennivalóan praktikus csomagolástechnikai fortély! Egy ugrással elérkezünk napjainkhoz, amikor a chips a csomagolástechnikában nem az elfogyasztott uzsonna maradékát jelenti, hanem egy olyan bravúros térkitöltő megoldást, ami egyrészt könnyen kezelhető, másrészt maximálisan eredményes, harmadrészt nem tesz hozzá plusz súlyt a küldeményekhez. A pihe-pille könnyű termék apró mérete és rugalmas anyaga miatt kiválóan alkalmazkodik a csomagban fellelhető szabad helyhez, azaz idomul a rendelkezésre álló tér paramétereihez. Innentől kezdve garantálható a csomagok tartalmának biztonsága és attól sem kell félni, hogy a térkitöltő matéria öntömegével komolyan megdobja a küldemények végleges súlyát.
