Pár nap múlva elérkezünk azon ünnepnapjainkhoz, melyek talán az év során egymást követő „piros betűs” napok közül a legmélyebben érintenek minket, hiszen olyan családtagjainkra, barátainkra emlékezünk ilyenkor, akik már nincsenek közöttünk. Felszínre törnek a régi emlékek, felerősödik szeretteink hiánya. Kimegyünk a temetőbe, az előzőleg gondosan megigazított sírokra virágot, koszorút helyezünk, mécsest gyújtunk, imádkozunk a megboldogult lelkekért. Sokszor elképzeljük milyen lenne az élet, ha egy-egy személy még mellettünk lenne, köszönetet mondunk azért, hogy éltek, szerettek és viszont szerethettünk. A sötét esti órákban keserédes melegséggel tölt el minket a temetőben pislogó ezernyi apró gyertyaláng, hisz ezek mind azért világítják meg a sírokat, mert az emberekben él a törődés és a szeretet.
Manapság mindenszentek és halottak napja ebben a szellemiségben telik, a szeretet, a hiányzás megéléséről szól. A két ünnep összemosódott, sokan egyként emlegetik, pedig valójában különböző vallási tartalommal bírnak. Mindenszentek a keresztények ünnepe, amit a katolikus keresztény világ november elsején tart. Ezen a napon az üdvözült lelkekről emlékezik meg az egyház, ez a mennyek kapuján már bebocsátást nyert lelkek ünnepe, míg a szintén keresztény halottak napja a földön küzdő egyház ünnepélyes megemlékezése a tisztítótűzben szenvedő, üdvösséget még el nem nyert halottakról.
A néphiedelem szerint a tisztítótűzben vezeklő lelkek már mindenszentek estéjén elkezdik vándorlásukat, ezért gyújtottak gyertyát sötétedés után elsején este, s hazalátogatásuk okán szokás volt számukra megteríteni, sót, vizet, kenyeret kikészíteni az asztalra. Sok helyen kalácsot sütöttek, amit a koldusok között szétosztottak, hogy ők is imádkozzanak halottaik lelkéért.
Az utóbbi években az ünnepsorozathoz Magyarországon is csatlakozott halloween napja, bár ez ma még sokakban ellenérzést vált ki, vannak, akik nem tudnak azonosulni az ünneplés ezen módjával, mivel nálunk a halottakról való megemlékezés inkább intim, szomorú nap, mintsem zajos ünnep. Ennek ellenére hazánkat is egyre inkább meghódítja a halloween kultúra, az életünk részévé válik. Néhány évtizeddel ezelőtt még csak a hollywoodi filmekben találkozhattunk rémisztő álarcok mögé bújt gyerekekkel és töklámpásokkal díszített házakkal, de az évek során egyre inkább szokássá vált ilyen módon megünnepelni mindenszentek előestéjét.
A halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ír ünnep, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak. Az 1800-as években Írországból tömegesen kivándorolt földművesek által kerül Észak-Amerikába, ma már inkább amerikai ünnepként beszél róla a köznyelv. A kelták hite szerint október 31.-én este a halottak szellemei visszatérnek közénk, s mivel azt gondolták, hogy a szellemek beköltözhetnek az élőkbe, különböző ijesztő maskarákba öltöztek, ezzel akarták megtéveszteni, visszatartani a szellemeket. Ezért is találkozhatunk ezen az estén a házaknál kitett vicsorgó töklámpásokkal, boszorkánynak, csontváznak, szörnynek öltözött és egyéb mókás, rémisztő jelmezbe bújt gyerekkel az utcán, akik cukorka és csokoládé gyűjtő körútra indulnak, a házakba becsengetve „csokit vagy csalunk” felhívással jelezve a házigazdának, ha nem ad édességet akkor bizony valami csínyt fognak elkövetni ellene.
Bár nem magyar és nem keresztény ünnep, izgalmas és érdekes szórakozást biztosít a gyerekek számára, melyet követően két ünnepnapunkon lehetőségünk van a hagyományos, zavartalan, csendes megemlékezésre, így ne zárkózzunk el attól, hogy hármas ünnepként tekintsünk erre az időszakra.
Október 31. estéjére jó szórakozást, az azt követő két napra pedig békés megemlékezést kívánunk mindenkinek!
