A papír gyártása rendkívül összetett folyamat, amihez első lépésként növényi rostokra van szükség, azokat pedig legnagyobb részben fából nyerik ki. (Ezek az elsődleges rostok, míg a papírhulladékból előállítottakat másodlagos rostoknak nevezzük.) A fa kivágását és darabolását követően a kérget lehántolják és aprítógéppel feldolgozzák a rönköket. Ehhez a felaprított fához nagy mennyiségű vizet adnak többféle kémiai anyag kíséretében, így pépesítik. A következő a szitálás fázisa, amikor is a folyékony papír egy szitaszövet segítségével a hengersorra kerül, ahol préshengerek segítségével kinyerik belőle a vizet és beállítják a papír vastagságát. Ezután a papírt kifeszítik, szárítják és tekercselik.
A papír univerzális anyag, szinte a végtelenségig újra lehet hasznosítani. Nézzünk bele ennek a folyamatába is. Újrahasznosítás során első körben a válogatóba kerül a szelektív hulladék, ahol eltávolítják az oda nem illő anyagot, például fémeket, fóliákat, zsíros részeket - ezek nélkül kellene, hogy a szelektív gyűjtőkbe kerüljenek a papírok! – majd a papír egy tartályba kerül, ahol rostjaira bontják és vízzel pépesítik, sűrítik, tisztítják, kivonják belőle a festéket. Lényegében ezután a folyamat megegyezik az új papír gyártási fázisaival.
Fontos különbség, hogy 1 tonna papír előállításához körülbelül 3 tonna fa szükséges, a világ fakitermelésének közel egyötöde a papírgyártás érdekében történik. Ezen felül hatalmas mennyiségű vizet használnak és szennyeznek az új papír gyártása során. A Környezetvédelmi Ügynökség szerint 1 tonna papír újrahasznosítás megment nem kevesebb mint 17 fát, megspórol 1360 liter vizet, 27 kilogrammal kevesebb szennyező anyag kerül a levegőbe és nem utolsó sorban feleannyi energiát emészt fel. Mindezért kiemelten fontos a papír szelektív gyűjtése és visszaforgatása, ami sajnos még mindig nem olyan mértékben megy végbe, mint kellene, a növekvő tendencia ellenére továbbra is van hova fejlődni.
Az újrahasznosítás aránya a 2010-es évekig növekvő tendenciát mutatott. 1991-ben a papír újrahasznosításának mértékre 40% volt, 2010 óta 68-72% között mozog. A világon összesen 2021-ben a papír 68%-a került újrahasznosításra.
Érdemes csokorba szedni a termékeket, alapanyagokat a csomagolóanyagok piacán, melyek részt vesznek ebben a körforgásban és a legnagyobb mértékben vannak jelen életünkben, rávilágítva, hogy mennyi mindenre jó az, amit szemétnek tekintünk, függetlenül attól, hogy a papír mely típusáról van szó.
A papíripari termékek körébe tartozó kétrétegű hullámpapír tekercs és a 3, 5 esetleg 7 rétegű hullámkarton rendkívül elterjedt és sokoldalú csomagolóanyagok. Míg az előbbi jellemzően palást csomagolásoknál, közteslemezként, valamint térkitöltési feladatok ellátásában lát el nagyobb szerepet, addig a többrétegű hullámkartonból ezeken felül végtelen konstrukcióban gyárthatók rekesztékek, dobozok, melyek kivétel nélkül valamennyi iparág igényeit képesek kielégíteni. Ezek a termékek zömében újrahasznosított papírból készülnek. A gyártás során a fedőrétegeket és a hullámréteget a hullámok gerince mentén keményítő alapú ragasztóval ragasztják össze, így a használatot követően ismét 100%-ban újrahasznosíthatók. A termékkör újrahasznosítási rátája szép eredményeket mutat, 2021-ben 91,4%-a vissza lett forgatva a gazdaságba.
A barna kraftpapír esetén is elmondható, hogy jelentős részben újrahasznosított alapanyagból gyártódó környezetbarát anyag. A kraft eljárás a rostforrások szélesebb körét használja fel, mint más cellulózipari eljárás. A kész papír hosszú szálai nagy szilárdságot biztosítanak, a papír fokozottan ellenáll a repesztésnek, szakításnak. Kiemelkedő a nedvesség ellenálló képessége és nyomtathatósága, így a legmagasabb igényeknek megfelelő csomagolásoknál is kiválóan alkalmazható. Gyakran használatos pékáruk, készételek és fagyasztott élelmiszerek csomagolása során, ajándékdobozok, borítékok, könyvborítók, marketing nyomtatványok kiemelkedő alapanyaga. 100%-ban újrahasznosítható, gyűjtésénél azonban fontos figyelni rá, hogy a zsíros, szennyezett részek (étel, ital, kozmetikumok) ne kerüljenek a szelektív gyűjtőkbe.
Jelentős a felhasználás a szintén repapírból készülő és ismételten 100%-ban újra is hasznosítható szürkelemez esetében is, így erre is fokozott figyelmet kell fordítani. Gyártása megvalósulhat préseléses és öntéses technológiával is, fizikai tulajdonságait nem ez, sokkal inkább a választott vastagság és grammsúly befolyásolja. A kettő együtt határozza meg a lemez tömörségét, merevségét, a felhasználási feltételekhez igazodva. Nem vetemedő, jól hajlítható, jó ragasztóképességű, nagy szakítószilárdságú anyagról van szó, melynek súlya 300-tól 1450g-ig terjedhet. Kisebb grammsúlyú változatai a könyvkötészet, képkeretezés elsődleges alapanyagi, míg nagyobb grammsúlyú anyagokból gyakran készülnek rekeszek, dobozok, de a bútorgyártásban is elengedhetetlen használatuk.
A solid boardot nevezhetnénk akár a szürkelemez továbbfejlesztett változatának is. Esetében a középső réteget adó újrahasznosított szürke papír további rétegekkel van ellátva, ami lehet lamináló papír és / vagy fólia egyaránt.
Ez a rétegeltség kiváló tulajdonsággokkal ruházza fel a terméket. Ellenáll a nedvességnek, „élelmiszer biztos”, kiváló nyomtatási felületet kínál, szilárd, merev anyag. Grammsúlya 400 és 1300g között mozog, mely sokrétű felhasználhatóságot biztosít.
Gyakori csomagolóanyag az élelmiszerek, teák, kávék, kozmetikumok, játékok, cipők és egyéb kiskereskedelmi cikkek estén. Ellentétben a hullámkartonnal nem rendelkezik szigetelő értékkel, ami azt jelenti, hogy 35%-kal gyorsabban fagy, ezáltal mélyhűtött áruk csomagolásához is ideális. Amellett, hogy megjelenésével emeli márka imázsát, csökkenti vállalkozása ökológiai lábnyomát, mivel szintén egy 100%-ban újrahasznosítható termékről beszélünk.
Van még egy termékkör, amit muszáj megemlíteni, ha újrahasznosítás szemszögéből vizsgáljuk a csomagolóanyagokat, ez pedig az italos doboz, közismertebb nevén Tetra Pack italos karton. Ezek 3 fő összetevőből állnak, melyek aránya a doboz típusától függően változik, de mindegyikben közös, hogy legalább 70 százalékuk papír, melyet polietilén rétegek borítanak, az aszeptikus kartonok esetében pedig egy további alumínium réteget is kap az anyag. Ezek a rétegek mind fontos szerepet töltenek be az élelmiszer frissességének megőrzésében. Nézzük meg közelebbről felépítését:
- a legbelső PE réteg megakadályozza a szivárgást, véd a mikroorganizmusok ellen
- a második réteg PE réteg az alumíniumot rögzíti és garantálja, hogy az ne érintkezzen közvetlenül a doboz tartalmával
- az alumínium réteg véd a levegő, fény és szagok bejutása ellen
- a következő PE réteg a papír és alumínium réteget rögzíti egymáshoz
- ezután a papír réteg következik, ami tartást és merevséget ad a doboznak, illetve a grafikát és az információkat hordozza
- az utolsó, külső PE réteg védi a dobozt, illetve a papír réteget a külső hatásoktól.
Gondolhatnánk, hogy egy ilyen összetett anyag újrahasznosítása nem megoldható, de szerencsére erre is megvan a technológia, ezért mindenképp gyűjtsük szelektíven, viszont fontos, hogy a gyűjtőbe történő helyezés előtt megfelelően tisztítsuk, mossuk ki a dobozokat. A folyamat során pépesítik a felaprított dobozokat, az áztatás során az alkotóelemek elválnak egymástól. A kartont papírgyárakban hasznosítják, a műanyag és fém részt pedig energetikailag hasznosítják vagy anyagában használják újra. Az italos kartonok újrahasznosításának aránya évről – évre nő, 2004-ben még csak 2% volt, 2015-ben 22%, de például Belgiumban most már több mint 70 %-os az újrahasznosítási arány.
Mindezek ismeretében egyértelmű, hogy mind vállalati, mind felhasználói szinten rendkívül fontos, hogy szelektíven gyűjtsünk minden papír terméket, mert nincs olyan, amiből ne születhetne valami új, ha nekünk már nincs szükségünk rá.
