A katolikus egyház december 6-án emlékezik meg Szent Miklós püspökről, az egyik legnagyobb szentjéről, aki az emberek tiszteletét és szeretetét jótékonykodásaival és csodatetteivel vívta ki. A legenda szerint egy Mürában élő szegényember hozomány hiányában nem tudta férjhez adni három lányát, ami Miklós fülébe jutott, s a püspök az éj leple alatt három erszényt dobott be az apának így megmentve a három lányt attól, hogy becstelen módon eladják őket, de számos más szegény családon segített, jótetteit mindannyiszor és éj sötétjében, titokban tette. Szent Miklós a gyermekek és diákok, tengerészek, hajadonok, kereskedők, zarándokok és utazók védőszentje volt. Neki köszönhető tehát, hogy a 19. században elterjedt a szokás, hogy a Mikulás éjjel az ablakba helyezett cipőcskékbe teszi ajándékát.
A 20. század közepén terjedt el hazánkban a télapó elnevezés, ami a különböző kultúrák hagyományainak összemosódása miatt történt. Míg nálunk a Mikulás jár december 6.-án, addig a Télapó, vagyis Santa Claus, Finnországban Joulupukki (karácsonyapó) a nyugati keresztény világ karácsonyi ajándékozó figurája, szenteste hozza az ajándékokat a fa alá. Főként az angolszász országokban - mint az Egyesült Államok, Anglia, Németország, Hollandia, Skandinávia, Észtország, Lettország – él a karácsonyi Télapó hagyománya. Kinézetre a Télapó rendkívül hasonlít a Mikuláshoz, ezért mosódhatott össze ennyire a két megnevezés.
Sok-sok igazán kedves szokás és jelkép övezi Szent Miklós ünnepét, amit mind szeretünk, és ha bevallásunk szerint nem is hiszünk a Mikulás létezésében, azért szívesen az életünk részévé tesszük őket.
Elterjedt szokás, hogy a gondosan kitisztított cipők mellé kiteszünk egy pohár tejet és némi kekszet vagy aprósüteményt, hogy kedveskedjünk az ajándékozónak. Aztán persze lehet, hogy mi magunk fogyasztjuk el, de ha ezzel örömet okozunk gyerekeinknek ugyan miért ne? Egy kis eseti tej és finomság nem árthat nekünk sem :)
A gyerekek levelet írnak a Télapónak, remélve, hogy a legalább egy részét teljesíti kívánságaiknak, mi szülők pedig szemezgethetünk az ajándékötletekből, hogy milyen aprósággal lepjük meg őket, hogy reggel őszinte mosollyal az arcukon ébredhessenek.
A mikulás zsákjában mindig lapul egy kis gyümölcs, szaloncukor, dió, mogyoró, kisebb játékszerek, könyvek, s ma már semmiképp nem hiányozhat a csokoládémikulás sem. Jellemzően ezekből válogatjuk össze azt a bizonyos csomagot mi magunk is. Annak idején az öntőformával gyártott csokoládékat a Stühmer, Meinl és Dreher csokoládégyárak honosították meg Magyarországon, ma viszont már száz meg száz márka és íz között válogathatunk.
A hagyományok szerint, ha a gyerekek jók voltak, akkor ajándékot, ha rosszat, akkor virgácsot kapnak, melyet gyakran a Mikulás állandó kísérője, a Krampusz oszt ki. A Krampusz általában vörös vagy fekete színű, fején szarvakat viselő, hosszú, bojtos farkú lény, aki eredendően a rossz tettekért járó büntetést képviselte, ma már azonban inkább az ajándékok kiosztásába segít, jószívű, s csak figyelmeztető szándékkal oszt szét a csomagok mellett egy-egy kisebb aranyozott virgácsot. A Krampusz mellett másik állandó kísérői a Télapónak a manók. Hozzájuk futnak be a levelek, segítenek az ajándékok elkészítésében, csomagolásában, sőt a szétosztásban is. Ruházatuk jellegzetes, piros és zöld színű, cipőjük kunkori, fülük hegyes. A mesékben és a filmekben is így ábrázolják őket, ahogy 1990-ben a Reszkessetek betörők! című filmben Kevin McCallister is ilyen manóval találkozott a Télapó házánál.
Piros ruha, fehér szakáll… alapvető jellemvonásai a Mikulásnak, az ünnepnek. Talán nem is gondolnák, de azt, hogy ma már a világon mindenki ilyennek látja a Mikulást, a Cola Colának köszönhető. Világszerte piros, zöld, kék vagy lila palástot viselő püspökként ábrázolták imádott ajándékozónkat, míg 1885-ben Louis Prang bostoni nyomdász nagy példányszámban kiadott egy képeslapot, melyen piros ruhában ábrázolta a Télapót. Ettől kezdve az Egyesült Államokban ez a szín vált általánossá. 1931-ben a Coca-Cola Company a téli kampány keretében megbízott egy reklámgrafikust, aki megformálta a pirospozsgás arcú, hófehér szakállú, túlsúlyos, piros bundás és buggyos nadrágot viselő öregember alakját, aki így hódította meg a világot és ma már mindenki ilyennek látja a Mikulást. Elmaradhatatlan jelképe az ünnepnek a csodaszép szán, mely 9 rénszarvas segítségével röpíti a Mikulást házról házra, hogy mindenhol otthagyhassa ajándékait. A nevük mindenkinek ismerősen csenghet: Rudolf (a piros orrú különc rénszarvas), Táltos, Táncos, Pompás, Csillag, Üstökös, Íjas, Ágas és Villám.
Hagyjuk meg a gyermekekben minél tovább a Mikulásba vetett hitet, az álmokat, az izgatott várakozás örömét. Meséljünk nekik az ünnepről, a hagyományokról, hogy majd ők is ezt tegyék saját gyerekeikkel. Ne a nagy ajándékokra helyezzük a hangsúlyt, hanem az érzelmekre, a szeretetre, alapozzuk meg Szent Miklós ünnepével a karácsonyi készülődést, szóljon erről december 6.-a minden család számára.
Persze azért év közben néhányszor feltehetjük a kérdést, ha a szükség úgy hozza: „Ugye tudod, hogy látja a Mikulás….?
